< Zsoltárok 61 >
1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!
Untuk pemimpin biduan. Dengan permainan kecapi. Dari Daud. Dengarkanlah kiranya seruanku, ya Allah, perhatikanlah doaku!
2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.
Dari ujung bumi aku berseru kepada-Mu, karena hatiku lemah lesu; tuntunlah aku ke gunung batu yang terlalu tinggi bagiku.
3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.
Sungguh Engkau telah menjadi tempat perlindunganku, menara yang kuat terhadap musuh.
4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.
Biarlah aku menumpang di dalam kemah-Mu untuk selama-lamanya, biarlah aku berlindung dalam naungan sayap-Mu! (Sela)
5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.
Sungguh, Engkau, ya Allah, telah mendengarkan nazarku, telah memenuhi permintaan orang-orang yang takut akan nama-Mu.
6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!
Tambahilah umur raja, tahun-tahun hidupnya kiranya sampai turun-temurun;
7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!
kiranya ia bersemayam di hadapan Allah selama-lamanya, titahkanlah kasih setia dan kebenaran menjaga dia.
8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!
Maka aku hendak memazmurkan nama-Mu untuk selamanya, sedang aku membayar nazarku hari demi hari.