Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Ein Psalm Davids, vorzusingen, auf Saitenspiel. Höre, Gott, mein Schreien und merke auf mein Gebet!

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Hienieden auf Erden rufe ich zu dir, wenn mein Herz in Angst ist, du wollest mich führen auf einen hohen Felsen.

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

Denn du bist meine Zuversicht, ein starker Turm vor meinen Feinden.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Laß mich wohnen in deiner Hütte ewiglich und Zuflucht haben unter deinen Fittichen. (Sela)

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Denn du, Gott, hörst mein Gelübde; du belohnst die wohl, die deinen Namen fürchten.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Du wollest dem König langes Leben geben, daß seine Jahre währen immer für und für,

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

daß er immer bleibe vor Gott. Erzeige ihm Güte und Treue, die ihn behüten.

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

So will ich deinem Namen lobsingen ewiglich, daß ich meine Gelübde bezahle täglich.