Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Au chef des chantres. Sur instruments à cordes. De David. O Dieu! Écoute mes cris, Sois attentif à ma prière!

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Du bout de la terre je crie à toi, le cœur abattu; Conduis-moi sur le rocher que je ne puis atteindre!

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

Car tu es pour moi un refuge, Une tour forte, en face de l’ennemi.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Je voudrais séjourner éternellement dans ta tente, Me réfugier à l’abri de tes ailes. (Pause)

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Car toi, ô Dieu! Tu exauces mes vœux, Tu me donnes l’héritage de ceux qui craignent ton nom.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Ajoute des jours aux jours du roi; Que ses années se prolongent à jamais!

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

Qu’il reste sur le trône éternellement devant Dieu! Fais que ta bonté et ta fidélité veillent sur lui!

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Alors je chanterai sans cesse ton nom, En accomplissant chaque jour mes vœux.