Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Au maître de chant. Sur les instruments à cordes. De David. Ô Dieu, entends mes cris, sois attentif à ma prière.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

De l’extrémité de la terre je crie vers toi, dans l’angoisse de mon cœur; conduis-moi sur le rocher que je ne puis atteindre.

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

Car tu es pour moi un refuge, une tour puissante contre l’ennemi.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Je voudrais demeurer à jamais dans ta tente, me réfugier à l’abri de tes ailes! — Séla.

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Car toi, ô Dieu, tu exauces mes vœux, tu m’as donné l’héritage de ceux qui révèrent ton nom.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Ajoute des jours aux jours du roi, que ses années se prolongent d’âge en âge!

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

Qu’il demeure sur le trône éternellement devant Dieu! Ordonne à ta bonté et à ta vérité de le garder!

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Alors je célébrerai ton nom à jamais, et j’accomplirai mes vœux chaque jour.