Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

For the leader. On stringed instruments. Of David. Hear my cry, O God, be attentive to my prayer.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

From the ends of the earth I call unto you, when my heart is faint: lead me to the rock that is high above me.

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

For you are a refuge to me, a strong tower in face of the foe.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

O to be guest in your tent forever, hiding beneath your sheltering wings! (Selah)

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

For you, O God, do hear my vows, and grant the desires of those who fear you.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Add many days to the life of the king; may his years endure throughout all generations.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

In the presence of God be he throned forever; may kindness and faithfulness watch over him.

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

And I will sing praise to your name forever, paying my vows day after day.