Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Unto the end, in hymns, for David. Hear, O God, my supplication: be attentive to my prayer,

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

To thee have I cried from the ends of the earth: when my heart was in anguish, thou hast exalted me on a rock. Thou hast conducted me;

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

For thou hast been my hope; a tower of strength against the face of the enemy.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

In thy tabernacle I shall dwell for ever: I shall be protected under the covert of thy wings.

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

For thou, my God, hast heard my prayer: thou hast given an inheritance to them that fear thy name.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Thou wilt add days to the days of the king: his years even to generation and generation.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

He abideth for ever in the sight of God: his mercy and truth who shall search?

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

So will I sing a psalm to thy name for ever and ever: that I may pay my vows from day to day.