Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

For the end, among the Hymns of David. O God, hearken to my petition; attend to my prayer.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

From the ends of the earth have I cried to thee, when my heart was in trouble: thou liftedst me up on a rock thou didst guide me:

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

because thou wert my hope, a tower of strength from the face of the enemy.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

I will dwell in thy tabernacle for ever; I will shelter myself under the shadow of thy wings. (Pause)

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

For thou, o God, hast heard my prayers; thou hast given an inheritance to them that fear thy name.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Thou shalt add days to the days of the king; [thou shalt lengthen] his years to all generations.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

He shall endure for ever before God: which of them will seek out his mercy and truth?

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

So will I sing to thy name for ever and ever, that I may daily perform my vows.