Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Voor muziekbegeleiding; met harpen. Van David. Hoor toch, o God, mijn gejammer, En let op mijn smeken:

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Van het einde der aarde roep ik tot U In de beklemmende angst van mijn hart. Stel mij hoog op de Rots, en laat mij daar rusten,

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

Want Gij zijt mijn toevlucht en sterkte tegen den vijand;

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Laat mij in uw woontent voor eeuwig uw gast zijn, En mij verbergen in de schaduw uwer vleugelen.

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Want Gij hoort mijn beloften, o mijn God, En vervult de wens van hen, die uw Naam vrezen:

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Vermeerder de dagen des konings, En zijn jaren van geslacht tot geslacht;

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

Moge hij altijd voor Gods aangezicht tronen, En liefde en trouw hem behoeden.

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Dan zal ik uw Naam in eeuwigheid prijzen, Dag aan dag U mijn dankoffer brengen!