Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Til Sangmesteren; til Strengeleg; af David.

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

Gud! hør mit Raab, giv Agt paa min Bøn!

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

Jeg raaber til dig fra Landets Ende, naar mit Hjerte forsmægter; paa en Klippe, som ellers bliver mig for høj, fører du mig op.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

Thi du har været min Tilflugt og et stærkt Taarn imod Fjenden.

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Jeg vil bo i dit Paulun i al Evighed, jeg vil søge Ly under dine Vingers Skjul. (Sela)

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Thi du, Gud! har hørt mine Løfter, du har givet mig Arv med dem, som frygte dit Navn.

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

Du vil lægge Dage til Kongens Dage, hans Aar blive som fra Slægt til Slægt!

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Han sidde evindelig for Guds Ansigt; beskik Miskundhed og Sandhed til at bevare ham! Saa vil jeg lovsynge dit Navn til evig Tid, at jeg kan betale mine Løfter fra Dag til Dag.