Zsoltárok 61

1 A karmesternek. Hárfajátékra. Dávidtól. Halljad Isten fohászomat, figyelj imádságomra!

Zborovođi. Uza žičana glazbala. Davidov. O Bože, vapaj mi poslušaj, budi pomnjiv na molitvu moju!

2 A föld végéről hozzád kiáltok föl, mikor szívem elborul; sziklára, mely magas nekem, vezérelj engem.

S kraja zemlje vapijem k tebi jer mi srce klonu. Dignut ćeš me na liticu i pokoj mi dati,

3 Mert menedék voltál nekem, erős torony ellenség elől.

jer ti si moje sklonište, utvrda čvrsta protiv dušmana.

4 Hadd időzöm sátradban örökké, keresek menedéket szárnyaid rejtekében. Széla.

O, da mi je stanovati uvijek u tvom šatoru, da se sklanjat' mogu pod okrilje tvoje!

5 Mert te, Isten, hallgattál fogadásaimra, megadod neved tisztelőinek örökségét.

Jer ti, Bože, usliši molbe moje, dade mi baštinu onih što ime ti štuju.

6 Napokat tégy hozzá a király napjaihoz, évei annyi mint nemzedék meg nemzedék!

Kraljevim danima pridometni danÄa, kroz koljena mnoga nek' mu ljeta traju,

7 Székeljen örökké Isten előtt, szeretet és hűség, rendeld, hogy megóvják!

nek' pred Bogom uvijek vlada; dobrotu i vjernost pošalji da ga čuvaju!

8 Ekképen hadd zengem nevedet mindétig, hogy megfizessem fogadásaimat napról napra!

Ovako ću pjevat svagda tvom imenu, dan za danom vršit' zavjete svoje.