< Zsoltárok 60 >
1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!
2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.