Zsoltárok 60
1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!
Til sangmesteren; efter Sjusjan edut; en gyllen sang av David til å læres, da han stred mot syrerne fra Mesopotamia og mot syrerne fra Soba, og Joab kom tilbake og slo edomittene i Saltdalen, tolv tusen. Gud! du har forkastet oss, du har sønderslått oss, du var vred; vederkveg oss nu igjen!
2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
Du har rystet jorden, du har fått den til å revne; læg dens skade, for den vakler!
3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
Du har latt ditt folk se hårde ting, du har gitt oss vin å drikke så vi tumlet.
4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
Men du har gitt dem som frykter dig, et hærmerke til opreisning, for sannhets skyld. (Sela)
5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
Forat de du elsker, må bli frelst, så hjelp nu med din høire hånd og bønnhør oss!
6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
Gud har talt i sin hellighet. Jeg vil fryde mig; jeg vil utskifte Sikem og opmåle Sukkots dal.
7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
Mig hører Gilead til, og mig hører Manasse til, og Efra'im er vern for mitt hode, Juda er min herskerstav.
8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
Moab er mitt vaskefat, på Edom kaster jeg min sko; bryt ut i jubel over mig, Filisterland!
9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
Hvem vil føre mig til den faste by? Hvem leder mig inn til Edom?
10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
Mon ikke du, Gud, som forkastet oss og ikke drog ut med våre hærer, Gud?
11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
Gi oss hjelp mot fienden, for menneskehjelp er tomhet!
12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.
Ved Gud skal vi gjøre storverk, og han skal nedtrede våre fiender.
