Zsoltárok 60
1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!
Psalmus In finem, Pro his, qui immutabuntur, in tituli inscriptionem David in doctrinam, cum succendit Mesopotamiam Syriam, et Sobal, et convertit Ioab, et percussit Edom in valle Salinarum duodecim millia. Deus repulisti nos, et destruxisti nos: iratus es, et misertus es nobis.
2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
Commovisti terram, et conturbasti eam: sana contritiones eius, quia commota est.
3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
Ostendisti populo tuo dura: potasti nos vino compunctionis.
4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
Dedisti metuentibus te significationem: ut fugiant a facie arcus: Ut liberentur dilecti tui:
5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
salvum fac dextera tua, et exaudi me.
6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
Deus locutus est in sancto suo: Laetabor, et partibor Sichimam: et convallem tabernaculorum metibor.
7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
Meus est Galaad, et meus est Manasses: et Ephraim fortitudo capitis mei. Iuda rex meus:
8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
Moab olla spei meae. In Idumaeam extendam calceamentum meum: mihi alienigenae subditi sunt.
9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
Quis deducet me in civitatem munitam? quis deducet me usque in Idumaeam?
10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
Nonne tu Deus, qui repulisti nos: et non egredieris Deus in virtutibus nostris?
11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
Da nobis auxilium de tribulatione: quia vana salus hominis.
12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.
In Deo faciemus virtutem: et ipse ad nihilum deducet tribulantes nos.
