Zsoltárok 60

1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

神よなんぢわれらを棄われらをちらし給へり なんぢは憤ほりたまへり ねがはくは再びわれらを歸したまへ

2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

なんぢ國をふるはせてこれを裂たまへり ねがはくはその多くの隙をおぎなひたまへ そは國ゆりうごくなり

3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

なんぢはその民にたへがたきことをしめし 人をよろめかする酒をわれらに飮しめ給へり

4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

なんぢ眞理のために擧しめんとて汝をおそるるものに一つの旗をあたへたまへり (セラ)

5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

ねがはくは右の手をもて救をほどこし われらに答をなして愛しみたまふものに助をえしめたまへ

6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

神はその聖をもていひたまへり われ甚くよろこばん われシケムをわかちスコテの谷をはからん

7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

ギレアデはわがもの マナセはわが有なり エフライムも亦わが首のまもりなり ユダはわが杖

8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

モアブはわが足盥なり エドムにはわが履をなげん ベリシテよわが故によりて聲をあげよと

9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

たれかわれを堅固なる邑にすすましめんや 誰かわれをみちびきてエドムにゆきたるか

10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

神よなんぢはわれらを棄たまひしにあらずや 神よなんぢはわれらの軍とともにいでゆきたまはず

11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

ねがはくは助をわれにあたへて敵にむかはしめたまへ 人のたすけは空しければなり

12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

われらは神によりて勇しくはたらかん われらの敵をみたまふものは神なればなり