Zsoltárok 60
1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!
Au maître chantre. Sur Schouschan-Edouth. Ecrit didactique de David, quand il faisait la guerre aux Syriens de Mésopotamie et aux Syriens de Zoba, et que Joab revint, et battit les Edomites dans la vallée du sel, au nombre de douze mille. O Dieu, tu nous as rejetés, nous as dispersés; tu étais irrité: rends-nous ton amour!
2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
Tu as ébranlé, déchiré le pays: guéris ses blessures, car il est chancelant!
3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
Tu as fait sentir la rigueur à ton peuple, tu nous a fait boire le vin du vertige.
4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
Tu as donné à tes fidèles une bannière, afin qu'ils se lèvent au nom de la vérité. (Pause)
5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
Pour que tes bien-aimés soient sauvés, aide-les de ta droite, et nous exauce!
6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
Dieu l'a promis par sa sainteté: je veux m'en réjouir! « Je vous partagerai Sichem, et vous distribuerai la Vallée de Succoth;
7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
Galaad est à moi, Manassé est à moi, Ephraïm est le rempart de ma tête, et Juda, mon sceptre royal;
8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
Moab est le bassin où je me baigne, et sur Edom je jette ma chaussure; pour moi, Philistie, élève tes acclamations! »
9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
Qui me conduira dans la ville forte? qui me mènera jusqu'en Edom?
10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
N'est-ce pas toi, ô Dieu, toi qui nous rejetas, et ne marchas plus, ô Dieu, avec nos armées?
11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
Donne-nous ton aide pour sortir de la gêne, puisque le secours de l'homme est une vanité!
12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.
Avec Dieu, nous serons vainqueurs, et c'est Lui qui foulera nos ennemis.
