Zsoltárok 60

1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

Au chef de musique. Sur Shushan. Témoignage. Mictam. De David; pour enseigner; quand il fit la guerre contre les Syriens de Naharaïm, et contre les Syriens de Tsoba, et que Joab revint et frappa les Édomites dans la vallée du Sel, au nombre de 12 000. Ô Dieu! tu nous as rejetés, tu nous as dispersés, tu t’es irrité; ramène-nous.

2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

Tu as fait trembler la terre, tu l’as fendue: répare ses brèches, car elle chancelle.

3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

Tu as fait voir à ton peuple des choses dures; tu nous as donné à boire un vin d’étourdissement.

4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

Tu as donné une bannière à ceux qui te craignent, pour la déployer à cause de la vérité, (Sélah)

5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Afin que tes bien-aimés soient délivrés. Sauve par ta droite, et réponds-moi!

6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Dieu a parlé dans sa sainteté: je me réjouirai; je partagerai Sichem et je mesurerai la vallée de Succoth.

7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

Galaad est à moi, et Manassé est à moi, et Éphraïm est la force de ma tête; Juda est mon législateur;

8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

Moab est le bassin où je me lave; sur Édom j’ai jeté ma sandale. Philistie, pousse des cris de triomphe à mon sujet!

9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

Qui me conduira dans la ville forte? Qui me mènera jusqu’en Édom?

10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Ne sera-ce pas toi, ô Dieu, qui nous as rejetés, et qui n’es pas sorti, ô Dieu, avec nos armées?

11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

Donne-nous du secours pour sortir de détresse; car la délivrance qui vient de l’homme est vaine.

12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

Par Dieu nous ferons des actes de valeur, et c’est lui qui foulera nos adversaires.