Zsoltárok 60

1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

Au maître de chant. Sur le Lys du témoignage. Hymne de David, à enseigner. Lorsqu'il fit la guerre aux Syriens de Mésopotamie et aux Syriens de Soba, et que Joab revint et battit Edom dans la vallée du Sel, lui tuant douze mille hommes. O Dieu, tu nous as rejetés, tu nous as dispersés: tu étais irrité: rends-nous ta faveur!

2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

Tu as ébranlé le pays, tu l'as déchiré: répare ses brèches, car il chancelle!

3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

Tu as fait voir à ton peuple de rudes épreuves, tu nous as fait boire un vin de vertige.

4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

Mais tu as donné à ceux qui te craignent une bannière, afin qu'elle s'élève à cause de ta vérité. — Séla.

5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Afin que tes bien-aimés soient délivrés, sauve par ta droite, et exauce-moi.

6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Dieu a parlé dans sa sainteté: " Je tressaillirai de joie. J'aurai Sichem en partage, et je mesurerai la vallée de Succoth.

7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

Galaad est à moi, à moi Manassé! Ephraïm est l'armure de ma tête, et Juda mon sceptre.

8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

Moab est le bassin où je me lave; sur Edom je jette ma sandale; terre des Philistins, pousse des acclamations en mon honneur! "

9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

Qui me mènera à la ville forte? Qui me conduira à Edom?

10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

N'est-ce pas toi, ô Dieu, qui nous avais rejetés, ô Dieu, qui ne sortais plus avec nos armées?

11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

Prête-nous ton secours contre l'oppresseur! Le secours de l'homme n'est que vanité.

12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

Avec Dieu nous accomplirons des exploits; il écrasera nos ennemis.