Zsoltárok 60
1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!
To the chief Musician. On Shushan. Testimony. Michtam of David; to teach: when he strove with the Syrians of Mesopotamia, and the Syrians of Zobah, and Joab returned, and smote the Edomites in the valley of salt, twelve thousand. O God, thou hast cast us off, thou hast scattered us, thou hast been displeased: restore us again.
2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
Thou hast made the earth to tremble, thou hast rent it: heal the breaches thereof; for it shaketh.
3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.
Thou hast shewn thy people hard things; thou hast made us to drink the wine of bewilderment.
4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.
Thou hast given a banner to them that fear thee, that it may be displayed because of the truth, (Selah)
5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!
That thy beloved ones may be delivered. Save with thy right hand, and answer me.
6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.
God hath spoken in his holiness: I will exult, I will divide Shechem, and mete out the valley of Succoth.
7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.
Gilead is mine, and Manasseh is mine, and Ephraim is the strength of my head; Judah is my law-giver;
8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!
Moab is my wash-pot; upon Edom will I cast my sandal; Philistia, shout aloud because of me.
9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?
Who will bring me into the strong city? who will lead me unto Edom?
10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!
[Wilt] not thou, O God, who didst cast us off? and didst not go forth, O God, with our armies?
11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.
Give us help from trouble; for vain is man's deliverance.
12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.
Through God we shall do valiantly; and he it is that will tread down our adversaries.
