Zsoltárok 60

1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

Een gouden kleinood van David tot lering, voor den opperzangmeester, op Schusan Eduth; Als hij gevochten had met de Syriers van Mesopotamie, en met de Syriers van Zoba; en Joab wederkwam, en de Edomieten sloeg in het Zoutdal, twaalf duizend. O God! Gij hadt ons verstoten, Gij hadt ons gescheurd, Gij zijt toornig geweest; keer weder tot ons.

2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

Gij hebt het land geschud, Gij hebt het gespleten; genees zijn breuken, want het wankelt.

3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

Gij hebt Uw volk een harde zaak doen zien; Gij hebt ons gedrenkt met zwijmelwijn.

4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

Maar nu hebt Gij dengenen, die U vrezen, een banier gegeven, om die op te werpen, vanwege de waarheid. (Sela)

5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Opdat Uw beminden zouden bevrijd worden; geef heil door Uw rechterhand, en verhoor ons.

6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

God heeft gesproken in Zijn heiligdom; dies zal ik van vreugde opspringen; ik zal Sichem delen, en het dal van Sukkoth zal ik afmeten.

7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

Gilead is mijn, en Manasse is mijn, en Efraim is de sterkte mijns hoofds; Juda is mijn wetgever.

8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

Moab is mijn waspot; op Edom zal ik mijn schoen werpen! juich over mij, o gij Palestina!

9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

Wie zal mij voeren in een vaste stad? Wie zal mij leiden tot in Edom?

10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Zult Gij het niet zijn, o God! Die ons verstoten hadt, en niet uittoogt, o God! met onze heirkrachten?

11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

Geef Gij ons hulp uit de benauwdheid, want 's mensen heil is ijdelheid.

12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

In God zullen wij kloeke daden doen, en Hij zal onze wederpartijders vertreden.