Zsoltárok 60

1 A karmesternek, Tanúság lilioma szerint. Dal Dávidtól, tanításra. Midőn háborúskodott Arám-Nakarájimmal és Arám-Czóbával; Jóáb pedig visszatért s megverte Edómot a Sós-völgyben, tizenkétezer embert. Isten, elvetettél minket, rést ütöttél bennünk, haragudtál: bárcsak helyreállítanál minket!

Til Sangmesteren; til Susan-Eduth; af David; „et gyldent Smykke‟; til at læres;

2 Megrendítotted a földet, szétrepesztetted, gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

der han stred med Mesopotamierne og med Syrerne af Zoba, og der Joab kom tilbage og slog Edomiterne i Saltdalen, tolv Tusinde.

3 Láttattál népeddel keményet, itattad velünk a támolygás borát.

Gud! du har forkastet os, du har sønderrevet os; du har været vred; vend om til os igen!

4 Adtál tisztelőidnek jelzászlót, hogy jeleskedjenek, az igazságnak miatta! Széla.

Du har bragt Jorden til at skælve, du har sønderslidt den, læg dens Brøst; thi den ryster.

5 Azért hogy megszabadíttassanak kedveltjeid, segíts jobboddal és hallgass meg!

Du lod dit Folk se haarde Ting; du gav os Vin at drikke, saa at vi tumlede.

6 Isten beszélt szentségében: Hadd ujjongok, hadd osztom ki Sekhémet, és Szukkót völgyét hadd mérem fel.

Men nu har du givet dem, som dig frygte, et Banner, som hæver sig for Sandhedens Skyld (Sela)

7 Enyém Gilsád és enyém Menasse, Efraim pedig fejem erőssége, Jehúda törvénypálczám.

paa det dine elskelige maa udfries; saa frels med din højre Haand og bønhør os!

8 Móáb mosdó medenczém, Edómra vetem sarumat; felém, Peléset, riadozzál!

Gud har talt i sin Helligdom, jeg vil fryde mig; jeg vil uddele Sikem og opmaale Sukots Dal.

9 Ki vezet engem az ostromlott városba, ki vezérel engem Edómig?

Mig hører Gilead til, og mig hører Manasse til, og Efraim er mit Hoveds Værn, Juda er min Herskerstav.

10 Nemde te, oh Isten, elvetettél minket és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal!

Moab er mit Vadskefad; jeg vil kaste min Sko til Edom; bryd ud i Jubel over mig, du Filisterland!

11 Adj nekünk segítséget a szorongató ellen; hisz hiábavaló embernek segedelme.

Hvo vil føre mig til den faste Stad? Hvo har ledet mig indtil Edom?

12 Istennel végzünk hatalmast és ő tiporja le szorongatóinkat.

Mon ikke du, Gud, som har forkastet os? og vil du, Gud, ikke uddrage med vore Hære? Fly os Hjælp af Nød; thi Menneskers Hjælp er Forfængelighed. Ved Gud ville vi vinde Kraft; og han skal nedtræde vore Fjender.