< Zsoltárok 6 >
1 Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!
Oh Señor, no me reprendas en tu enojo; no me envíes un castigo en el calor de tu ira.
2 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;
Ten piedad de mí, oh Señor, porque estoy sin fuerzas; líbrame, porque hasta mis huesos se estremecen.
3 és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?
Mi alma está muy turbada; y tú, oh Señor, ¿cuánto tiempo más tardarás?
4 Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!
Vuelve, oh Señor, libera mi alma; Oh dame la salvación por tu misericordia.
5 Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol )
Porque en la muerte no hay memoria de ti; en el sepulcro quién te alabará? (Sheol )
6 Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.
Estoy cansado de llorar; toda la noche inundo mi lecho de lágrimas; riego mi cama con las gotas que fluyen de mis ojos.
7 Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.
Mis ojos se están consumiendo por tanto sufrir; están envejeciendo a causa de todos los que están en mi contra.
8 Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.
Apártense de mí, todos ustedes hacedores del mal; porque el Señor ha oído la voz de mi clamor.
9 Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.
El Señor ha escuchado mi petición; el Señor ha permitido que mi oración venga delante de él.
10 Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!
Sean avergonzados y turbados todos los que están contra mí; déjenlos retroceder y de repente se avergüencen.