Zsoltárok 6

1 Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!

ヱホバよねがはくは忿恚をもて我をせめ烈しき怒をもて我をこらしめたまふなかれ

2 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;

ヱホバよわれを憐みたまへ われ萎みおとろふなり ヱホバよ我を醫したまへ わが骨わななきふるふ

3 és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?

わが霊魂さへも甚くふるひわななく ヱホバよかくて幾何時をへたまふや

4 Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!

ヱホバよ歸りたまへ わがたましひを救ひたまへ なんぢの仁慈の故をもて我をたすけたまへ

5 Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol h7585)

そは死にありては汝をおもひいづることなし 陰府にありては誰かなんぢに感謝せん (Sheol h7585)

6 Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.

われ歎息にてつかれたり 我よなよな床をただよはせ涙をもてわが衾をひたせり

7 Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.

わが目うれへによりておとろへ もろもろの仇ゆゑに老ぬ

8 Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.

なんぢら邪曲をおこなふ者ことごとく我をはなれよ ヱホバはわが泣こゑをききたまひたり

9 Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.

ヱホバわが懇求をききたまへり ヱホバわが祈をうけたまはん

10 Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!

わがもろもろの仇ははぢて大におぢまどひ あわただしく恥てしりぞきぬ