< Zsoltárok 6 >
1 Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!
Ein Psalm Davids, vorzusingen auf acht Saiten. Ach, HERR, strafe mich nicht in deinem Zorn und züchtige mich nicht in deinem Grimm!
2 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;
HERR, sei mir gnädig, denn ich bin schwach; heile mich, HERR, denn meine Gebeine sind erschrocken,
3 és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?
und meine Seele ist sehr erschrocken. Ach, du HERR, wie lange!
4 Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!
Wende dich, HERR, und errette meine Seele; hilf mir um deiner Güte willen!
5 Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol )
Denn im Tode gedenkt man dein nicht; wer will dir in der Hölle danken? (Sheol )
6 Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.
Ich bin so müde vom Seufzen, ich schwemme mein Bette die ganze Nacht und netze mit meinen Tränen mein Lager.
7 Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.
Meine Gestalt ist verfallen vor Trauern und ist alt worden; denn ich allenthalben geängstet werde.
8 Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.
Weichet von mir, alle Übeltäter; denn der HERR höret mein Weinen,
9 Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.
der HERR höret mein Flehen, mein Gebet nimmt der HERR an.
10 Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!