< Zsoltárok 6 >

1 Karmesternek, hárfajátékon a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, ne haragodban fenyíts engem, s ne hevedben büntess engem!
Davidin Psalmi, edelläveisaajalle, kahdeksalla kielellä. Oi Herra, älä rankaise minua vihassas, ja älä minua julmuudessas kurita.
2 Kegyelmezz nekem, Örökkévaló, mert fonnyadt vagyok; gyógyíts engem, Örökkévaló, mert megrémültek csontjaim;
Herra, ole minulle armollinen, sillä minä olen heikko: paranna Herra minua, sillä minun luuni ovat peljästyneet.
3 és lelkem megrémült nagyon – te pedig, Örökkévaló, meddig még?
Ja minun sieluni on sangen kovin hämmästynyt, voi Herra, kuinka kauvan!
4 Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért!
Käännä sinuas, Herra, ja pelasta sieluni; auta minua sinun hyvyytes tähden.
5 Mert nincs a halálban emlékezés rólad; az alvilágban ki ad hálát neked? (Sheol h7585)
Sillä ei kuolemassa kenkään muista sinua, kuka kiittää sinua tuonelassa? (Sheol h7585)
6 Elfáradtam sóhajtozásomban, áztatom minden éjjel ágyamat, könnyemmel elárasztom nyoszolyámat.
Minä olen niin väsynyt huokauksista: minä uitan vuoteeni yli yötä, ja kastan leposiani kyynelilläni.
7 Elsorvadt bosszúságomtól szemem, eltompult mind a szorongatóim miatt.
Minun muotoni on muuttunut murheesta, ja on vanhentunut; sillä minä ahdistetaan kaikilta puolilta.
8 Távozzatok tőlem, ti jogtalanság cselekvői mind, mert hallotta az Örökkévaló sírásom hangját.
Eritkäät minusta, kaikki pahointekiät; sillä Herra kuulee minun itkuni.
9 Meghallgatta az Örökkévaló könyörgésemet, az Örökkévaló elfogadja imádságomat.
Herra kuulee minun rukoukseni: anomiseni Herra ottaa vastaan.
10 Szégyenkezzenek és rémüljenek meg mind az ellenségeim, hátráljanak meg, szégyenkezzenek egy pillanat alatt!
Kaikki minun viholliseni saakoon häpiän, ja suuresti peljättäköön; kääntyköön takaperin, ja nopiasti häväistäköön.

< Zsoltárok 6 >