Zsoltárok 59
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
Al Vencedor: sobre No destruyas: Mictam de David, cuando envió Saúl, y guardaron la casa para matarlo. Líbrame de mis enemigos, oh Dios mío; ponme a salvo de los que se levantan contra mí.
2 Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
Líbrame de los que obran iniquidad, y sálvame de varones sanguinarios.
3 Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
Porque he aquí están acechando mi vida; se han juntado contra mí fuertes sin rebelión mía, y sin pecado mío, oh SEÑOR.
4 Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
Sin delito mío corren y se aperciben; despierta para venir a mi encuentro, y mira.
5 És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
Y tú, SEÑOR Dios de los ejércitos, Dios de Israel, despierta para visitar todos los gentiles; no hayas misericordia de todos los que se rebelan con iniquidad. (Selah)
6 Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
Se volverán a la tarde, ladrarán como perros, y rodearán la ciudad.
7 Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
He aquí proferirán con su boca; cuchillos están en sus labios, porque dicen: ¿Quién oye?
8 Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
Mas tú, SEÑOR, te reirás de ellos, te burlarás de todos los gentiles.
9 Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
Para ti reservaré su fortaleza; porque Dios es mi defensa.
10 Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
El Dios de mi misericordia me encontará en el camino; Dios me hará ver en mis enemigos mi deseo.
11 Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
No los matarás, para que mi pueblo no se olvide; hazlos vagar con tu fortaleza, y abátelos, oh SEÑOR, escudo nuestro,
12 Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
Por el pecado de su boca, por la palabra de sus labios; y sean presos por su soberbia, y cuenten con maldición y con debilidad.
13 Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
Acábalos con furor, acábalos, y no sean; y sepan que Dios domina en Jacob hasta los fines de la tierra. (Selah)
14 S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
Vuelvan pues a la tarde, y ladren como perros, y rodeen la ciudad.
15 Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
Anden ellos errantes para hallar qué comer; y si no se saciaren, murmuren.
16 Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
Y yo cantaré tu fortaleza, y loaré de mañana tu misericordia; porque has sido mi amparo y refugio en el día de mi angustia.
17 Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
Fortaleza mía, a ti cantaré; porque eres Dios de mi amparo, Dios de mi misericordia.
