Zsoltárok 59
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
AI Kot, kom kotin dore ia la jan ai imwintiti kan, o kotin pera jan ia mon me palian ia.
2 Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
Dore ia la jan me morjued akan, o kotin jauaja ia jan me inon ion nta.
3 Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
Irail kin majamajan maur i, me kelail akan pokon pena on ia, a jota dip ai, o jota me jued kot, me i wiadar, Main leowa.
4 Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
Irail tan pena o kaonopada a jota dip ai. Kom kotin opada waja, o kotin ieian ia, o ireron mepukat.
5 És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
Main leowa, Kot Jepaot, Kot en Ijrael, kotin opada waja, o kotin kadeikada men liki kan karoj. Kom der maki on amen ir, me kin wia dip ni ar aklapalap.
6 Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
Nin jautik re kin puredo nunun dueta kidi kan, o re kin tanatan jili nan kanim o.
7 Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
Kom kotin mani, re kin lidelidu monin; kodlaj kan mi pan kilin au arail: Ij me pan ron?
8 Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
A komui, Main leowa, pan kotin kiparamat kin irail, o kom pan kotin kalij irail la.
9 Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
Kele pa i, i pan rukila re omui. Pwe Kot pere pa i.
10 Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
Kot kin kotin kajale on ia melel a kalanan; Kot kin kotin wiai on ia, i en peren kida ai imwintiti.
11 Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
Kom der kotin kame ir ala, pwe nai aramaj akan pan monokela, a kotin kamueit ir pajan ki omui mana, leowa pere pat, kajapoke ir ala.
12 Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
Dip eta lokaia en kilin au arail; i me re pan lokidi ni ar aklapalap; pwe re kin lokaia lalaue o likam eta.
13 Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
Kom kotin kawe ir ala o der maki on ir; kawe ir ala, pwe ren jolar meakot, ap aja, me Kot kotin kaunda kadaudok en Iakop o jap karoj.
14 S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
Nin jautik re kin puredo nunun dueta kidi kan, o re kin tanatan jili nan kanim o.
15 Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
Re kin tanatan jili rapaki kan ar mana, ap lipaned, ma re jota pan medila.
16 Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
A i pan kauleki duen omui manaman, o ni i manjan i pan kapina omui kalanan, pwe komui pere pa i o ai paip ni ran en ai apwal.
17 Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
I pan kauli on komui ai paip, pwe Kot pere pa i o ai Kot kalanan.
