Zsoltárok 59
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
Ein gülden Kleinod Davids, daß er nicht umkäme, da Saul hinsandte und ließ sein Haus bewahren, daß er ihn tötete. Errette mich, mein Gott, von meinen Feinden und schütze mich vor denen, so sich wider mich setzen!
2 Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
Errette mich von den Übeltätern und hilf mir von den Blutgierigen!
3 Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
Denn siehe, HERR, sie lauern auf meine Seele; die Starken sammeln sich wider mich ohne meine Schuld und Missetat.
4 Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
Sie laufen ohne meine Schuld und bereiten sich. Erwache und begegne mir und siehe drein!
5 És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
Du, HERR, Gott Zebaoth, Gott Israels, wache auf und suche heim alle Heiden; sei der keinem gnädig, die so verwegene Übeltäter sind! (Sela)
6 Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
Des Abends laß sie wiederum auch heulen wie die Hunde und in der Stadt umherlaufen.
7 Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
Siehe, sie plaudern miteinander; Schwerter sind in ihren Lippen: Wer sollt es hören?
8 Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
Aber du, HERR, wirst ihrer lachen und aller Heiden spotten.
9 Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
Vor ihrer Macht halt ich mich zu dir; denn Gott ist mein Schutz.
10 Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
Gott erzeigt mir reichlich seine Güte; Gott läßt mich meine Lust sehen an meinen Feinden.
11 Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
Erwürge sie nicht, daß es mein Volk nicht vergesse; zerstreue sie aber mit deiner Macht, HERR, unser Schild, und stoße sie hinunter!
12 Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
Ihre Lehre ist eitel Sünde, und verharren in ihrer Hoffart und predigen eitel Fluchen und Widersprechen.
13 Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
Vertilge sie ohne alle Gnade! Vertilge sie, daß sie nichts seien und inne werden, daß Gott HERRSCher sei in Jakob, in aller Welt. (Sela)
14 S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
Des Abends laß sie wiederum auch heulen wie die Hunde und in der Stadt umherlaufen.
15 Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
Laß sie hin und herlaufen um Speise und murren, wenn sie nicht satt werden.
16 Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
Ich aber will von deiner Macht singen und des Morgens rühmen deine Güte; denn du bist mein Schutz und Zuflucht in meiner Not.
17 Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
