Zsoltárok 59
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
`In Jeroms translacioun thus, To the ouercomer, that thou lese not Dauid, meke and simple, `whanne Saul sente and kepte the hous, to slee hym. `In Ebreu thus, To the ouercomyng, leese thou not the semeli song of Dauid, and so forth. Mi God, delyuer thou me fro myn enemyes; and delyuer thou me fro hem that risen ayens me.
2 Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
Delyuer thou me fro hem that worchen wickidnesse; and saue thou me fro menquelleris.
3 Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
For lo! thei han take my soule; stronge men fellen in on me.
4 Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
Nethir my wickidnesse, nether my synne; Lord, Y ran with out wickidnesse, and dresside `my werkis.
5 És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
Rise vp thou in to my meetyng, and se; and thou, Lord God of vertues, art God of Israel. Yyue thou tent to visite alle folkis; do thou not merci to alle that worchen wickidnesse.
6 Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
Thei schulen be turned at euentid, and thei as doggis schulen suffre hungir; and thei schulen cumpas the citee.
7 Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
Lo! thei schulen speke in her mouth, and a swerd in her lippis; for who herde?
8 Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
And thou, Lord, schalt scorne hem; thou schalt bringe alle folkis to nouyt.
9 Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
I schal kepe my strengthe to thee;
10 Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
for God is myn vptaker, my God, his mercy schal come byfore me.
11 Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
God schewide to me on myn enemyes, slee thou not hem; lest ony tyme my puples foryete. Scatere thou hem in thi vertu; and, Lord, my defender, putte thou hem doun.
12 Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
Putte thou doun the trespas of her mouth, and the word of her lippis; and be thei takun in her pride. And of cursyng and of leesyng; thei schulen be schewid in the endyng.
13 Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
In the ire of ending, and thei schulen not be; and thei schulen wite, that the Lord schal be Lord of Jacob, and of the endis of erthe.
14 S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
Thei schulen be turned at euentid, and thei as doggis schulen suffre hungur; and thei schulen cumpas the citee.
15 Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
Thei schulen be scaterid abrood, for to eete; sotheli if thei ben not fillid, and thei schulen grutche.
16 Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
But Y schal synge thi strengthe; and eerli Y schal enhaunse thi merci. For thou art maad myn vptaker; and my refuyt, in the dai of my tribulacioun.
17 Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
Myn helper, Y schal synge to thee; for thou art God, myn vptaker, my God, my mercy.
