Zsoltárok 59
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
For the end. Destroy not: by David for a memorial, when Saul sent, and watched his house to kill him. Deliver me from mine enemies, O God; and ransom me from those that rise up against me.
2 Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
Deliver me from the workers of iniquity, and save me from bloody men.
3 Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
For, behold, they have hunted after my soul; violent men have set upon me: neither [is it] my iniquity, nor my sin, O Lord.
4 Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
Without iniquity I ran and directed [my course aright]: awake to help me, and behold.
5 És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
And thou, Lord God of hosts, the God of Israel, draw nigh to visit all the heathen; pity not any that work iniquity. (Pause)
6 Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
They shall return at evening, and hunger like a dog, and go round about the city.
7 Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
Behold, they shall utter a voice with their mouth, and a sword is in their lips; for who, [say they], has heard?
8 Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
But thou, Lord, wilt laugh them to scorn; thou wilt utterly set at nought all the heathen.
9 Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
will keep my strength, [looking] to thee; for thou, O God, art my helper.
10 Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
[As for] my God, his mercy shall go before me: my God will shew me [vengeance] on mine enemies.
11 Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
Slay them not, lest they forget thy law; scatter them by thy power; and bring them down, O Lord, my defender.
12 Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
[For] the sin of their mouth, [and] the word of their lips, let them be even taken in their pride.
13 Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
And for [their] cursing and falsehood shall utter destruction be denounced: [they shall fall] by the wrath of utter destruction, and shall not be; so shall they know that the God of Jacob is Lord of the ends of the earth. (Pause)
14 S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
They shall return at evening, and be hungry as a dog, and go round about the city.
15 Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
They shall be scattered hither and thither for meat; and if they be not satisfied, they shall even murmur.
16 Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
But I will sing to thy strength, and in the morning will I exult [in] thy mercy; for thou hast been my supporter, and my refuge in the day of mine affliction.
17 Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
[Thou art] my helper; to thee, my God, will I sing; thou art my supporter, O my God, [and] my mercy.
