Zsoltárok 59
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Mikor Sául oda küldött és őrizték a házát, hogy megöljék. Ments meg engem ellenségeimtől, Istenem, támadóimtól ótalmazz engem!
Til Sangmesteren; „fordærv ikke”; af David; „et gyldent Smykke”; der Saul sendte hen, og de toge Vare paa Huset for at slaa ham ihjel.
2 Ments meg a jogtalanságot cselekvőktől, és a vérontás embereitől segíts meg!
Min Gud! fri mig fra mine Fjender, sæt mig paa et højt Sted imod dem, som staa op imod mig.
3 Mert íme lestek lelkemre, összesereglenek ellenem erősek; se bűntettem, se vétkem nincsen, oh Örökkévaló!
Fri mig fra dem, som gøre Uret, og frels mig fra blodgerrige Mænd!
4 Bűnöm nélkül sürögnek és készülődnek; serkenj elibém és lásd!
Thi se, de lure efter min Sjæl, de stærke holde sammen imod mig, uden min Overtrædelse og uden min Synd, o Herre!
5 És te, oh Örökkévaló, Isten, seregek ura, Izraél Istene, ébredj, megbüntetni mind a nemzeteket, ne kegyelmezz mind a jogtalan hűtelenkedőknek! Széla.
Uden min Skyld storme de frem og stille sig op; vaagn op at møde mig og se til!
6 Estére visszatérnek, mordúlnak, mint az eb, s körüljárják a várost.
Ja, du, Herre, Gud Zebaoth! Israels Gud, vaagn op at hjemsøge alle Hedningerne! vær ingen naadig af alle de troløse Niddinger! (Sela)
7 Íme, szót bugyogtatnak szájukkal, kardok az ajkaikon, mert ki hallja!
De komme igen imod Aftenen, de tude som Hunde og løbe omkring i Staden.
8 Te pedig, Örökkévaló, nevetsz, rajtuk, gúnyolódol mind a nemzeteken.
Se, de udgyde Ord af deres Mund, der er Sværd paa deres Læber; thi „hvo hører det?”
9 Erőm! Te rád hadd várok, mert Isten a mentsváram.
Men du, Herre! du ler ad dem, du spotter alle Hedningerne.
10 Szeretetem Istene elémbe jön, Isten néznem engedi meglesőimet.
Imod hans Styrke vil jeg vogte paa dig, thi Gud er min Befæstning.
11 Ne öld meg őket, nehogy elfelejtse népem, bujdostasd őket hatalmaddal, és döntsd le őket, oh paizsunk, Uram.
Gud, som beviser mig Miskundhed, skal komme mig i Møde; Gud skal lade mig se med Lyst paa mine Fjender.
12 Szájuk vétke, ajkuk szava által fogassanak meg gőgjükben, az esküdözés miatt és hazudozás miatt, melyeket mondogatnak.
Slaa dem ikke ihjel, at mit Folk ikke skal glemme det; lad dem vanke hid og did for din Magt, og lad dem styrte, Herre, vort Skjold.
13 Semmísítsd meg hévvel, semmisítsd, hogy ne legyenek; és megtudják, hogy Isten uralkodik Jákóbon a föld végeig. Széla.
Deres Læbers Ord er Synd i deres Mund; lad dem gribes i deres Hovmod og for den Forbandelse og Løgn, som de udsige.
14 S visszatérnek estére, mordúlnak mint az eb, s hörüljárják a vá. rost.
Gør Ende paa dem i din Vrede, gør Ende paa dem, at de ikke ere mere til; og de skulle vide, at Gud er den, som hersker i Jakob indtil Jordens Ender. (Sela)
15 Ők bujdosnak eledel után, ha nem laknak jól, úgy kell meghálniok.
Og de skulle komme igen om Aftenen, tude som Hunde og løbe omkring i Staden.
16 Én pedig énekelem erődet, és újjongok reggelre szereteteden; mert mentsvárul voltál nekem s menedékem, a mely napon megszorultam.
De skulle vanke hid og did efter Føde og overnatte, uden at de blive mætte.
17 Erőm, rólad hadd zengek mert Isten az én mentsváram, szeretetem Istene.
Men jeg vil synge om din Styrke, jeg vil synge med Fryd om din Miskundhed om Morgenen; thi du var mig en Befæstning og en Tilflugt paa min Nøds Dag. Min Styrke! for dig vil jeg synge, thi Gud er min Befæstning, Gud, som beviser mig Miskundhed.
