< Zsoltárok 58 >
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?
Govorite li zaista istinu, silni, sudite li pravo, sinovi èovjeèiji?
2 Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.
Ta, bezakonja sastavljate u srcu, meæete na mjerila zloèinstva ruku svojih na zemlji.
3 Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.
Od samoga roðenja zastraniše bezakonici, od utrobe materine tumaraju govoreæi laž.
4 Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,
U njima je jed kao jed zmijinji, kao gluhe aspide, koja zatiskuje uho svoje,
5 hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.
Koja ne èuje glasa bajaèu, vraèaru, vještu u vraèanju.
6 Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!
Bože! polomi im zube u ustima njihovijem; razbij èeljusti lavovima, Gospode!
7 Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –
Nek se proliju kao voda, i nestane ih. Kad puste strijele, neka budu kao slomljene.
8 mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.
Kao puž, koji se rašèinja, neka išèile; kao dijete, koje žena pobaci, neka ne vide sunca.
9 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.
Prije nego kotlovi vaši osjete toplotu od potpaljena trnja, i sirovo i nagorjelo neka raznese vihor.
10 Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.
Obradovaæe se pravednik kad vidi osvetu, opraæe noge svoje u krvi bezbožnikovoj.
11 Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.
I reæi æe ljudi: zaista ima ploda pravedniku! zaista je Bog sudija na zemlji!