Zsoltárok 58
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?
Dāvida sirds dziesma. Dziedātāju vadonim, pēc: „nesamaitā.“Vai tad jūs esat mēmi, ka nerunājat taisnību un nepareizi tiesājat, jūs cilvēku bērni?
2 Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.
Tiešām, savā sirdī jūs darāt netaisnību virs zemes, ar savām rokām jūs dzenaties uz varas darbu.
3 Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.
Bezdievīgie maldās no mātes klēpja, kas melus runā, alojās no pašām mātes miesām.
4 Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,
Tiem ir tāds niknums kā čūsku dzelonis, kā kurlai odzei, kas savu ausi aizbāž,
5 hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.
Ka tā nedzird vārdotāja balsi, kas labi māk apvārdot.
6 Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!
Ak Dievs, salauzi viņiem zobus mutē, ak Kungs, izrauj jauno lauvu dzerokļus!
7 Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –
Lai tie izšķīst kā ūdens, kas notek; kad tie uzvelk savas bultas, tad lai tās ir kā aplauztas,
8 mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.
Tā kā gliemezis, kas izkūst, tā lai tie izgaist tā kā sievas nelaikā dzimis bērns, tā lai tie neredz saules.
9 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.
Pirms jūsu ērkšķi dabūs asus galus, viņš tos aizraus dzīvus, kā ar karstu dusmību.
10 Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.
Tas taisnais priecāsies, kad viņš redz atriebšanu, viņš mazgās savas kājas bezdievīgo asinīs.
11 Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.
Un cilvēki sacīs: tam taisnam būs augļi; tiešām, Dievs ir soģis virs zemes.
