Zsoltárok 58

1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Valóban némán beszéltek-e igazságot, egyenességgel itélitek az emberfiakat?

(Til sangmesteren. Al-tasjhet. Af David. En miktam.) Er det virkelig Ret, I taler, I Guder, dømmer I Menneskenes Børn retfærdigt?

2 Sőt szívben jogtalanságokat cselekesztek, kezeitek erőszakát méritek az országban.

Nej, alle øver I Uret på Jord, eders Hænder udvejer Vold.

3 Elvetemedtek a gonoszok anyaméhtől fogva, eltévelyedtek születéstől fogva a hazugságot beszélők.

Fra Moders Liv vanslægted de gudløse, fra Moders Skød for Løgnerne vild.

4 Mérgük van, olyanféle mint a kígyó mérge, mint a siket viperáé, mely bedugja fülét,

Gift har de i sig som Slangen, den stumme Øgle, der døver sit Øre

5 hogy meg ne hallja hangját a sugdosóknak, kiokult igézőnek igézését.

og ikke vil høre på Tæmmerens Røst, på den kyndige Slangebesværger.

6 Isten, rombold le fogaikat szájukban, a fiatal oroszlánok zápfogait rontsd le, Örökkévaló!

Gud, bryd Tænderne i deres Mund, Ungløvernes Kindtænder knuse du, HERRE;

7 Olvadjanak el, mint a vizek, melyek szétfolynak – nyilait úgy feszitse, mintha letörnének! –

lad dem svinde som Vand, der synker, visne som nedtrampet Græs.

8 mint a csiga, mely olvadva mászik, mint koraszülött, mint vakondok, melyek napot nem láttak.

Lad dem blive som Sneglen, opløst i Slim som et ufuldbårent Foster, der aldrig så Sol.

9 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mintegy nyersen, mintegy haragban elviszi a vihar.

Før eders Gryder mærker til Tjørnen, ja, midt i deres Livskraft river han dem bort i sin Vrede

10 Örül az igaz, mert megtorlást látott, lábait füröszti a gonoszok vérében.

Den retfærdige glæder sig, når han ser Hævn, hans Fødder skal vade i gudløses Blod;

11 Majd így szól az ember: Bizony van gyümölcs az igaz számára, bizony van Isten, a ki bíró a földön.

Og Folk skal sige: "Den retfærdige får dog sin Løn, der er dog Guder, som dømmer på Jord!"