Zsoltárok 57
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
我をあはれみたまへ神よわれをあはれみたまへ わが霊魂はなんぢを避所とす われ禍害のすぎさるまではなんぢの翼のかげを避所とせん
2 Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
我はいとたかき神によばはん わがために百事をなしをへたまふ神によばはん
3 Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
神はたすけを天よりおくりて我をのまんとする者のそしるときに我を救ひたまはん (セラ) 神はその憐憫その眞實をおくりたまはん
4 Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
わがたましひは群ゐる獅のなかにあり 火のごとくもゆる者 その歯は戈のごとく矢のごとくその舌はとき劍のごとき人の子のなかに我ふしぬ
5 Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
神よねがはくはみづからを天よりも高くしみさかえを全地のうへに擧たまへ
6 Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
かれらはわが足をとらへんとて網をまうく わが霊魂はうなたる かれらはわがまへに阱をほりたり而してみづからその中におちいれり (セラ)
7 Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
わが心さだまれり神よわがこころ定まれり われ謳ひまつらん頌まつらん
8 Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
わが榮よさめよ 筝よ琴よさめよ われ黎明をよびさまさん
9 Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
主よわれもろもろの民のなかにてなんぢに感謝し もろもろの國のなかにて汝をほめうたはん
10 Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
そは汝のあはれみは大にして天にまでいたり なんぢの眞實は雲にまでいたる
11 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.
神よねがはくは自からを天よりも高くし光榮をあまねく地のうへに擧たまへ
