< Zsoltárok 57 >
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
2 Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
3 Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
4 Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
5 Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
6 Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
7 Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
8 Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
9 Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
10 Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
11 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.