Zsoltárok 57
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
[Dem Vorsänger. "Verdirb nicht!" Von David, ein Gedicht, als er vor Saul in die Höhle floh.] Sei mir gnädig, o Gott, sei mir gnädig! denn zu dir nimmt Zuflucht meine Seele, und ich will Zuflucht nehmen zu dem Schatten deiner Flügel, bis vorübergezogen das Verderben.
2 Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
Zu Gott, dem Höchsten, will ich rufen, zu dem Gott, [El] der es für mich vollendet.
3 Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
Vom Himmel wird er senden und mich retten; er macht zum Hohn den, der nach mir schnaubt. [O. schnappt] (Sela) Senden wird Gott seine Güte und seine Wahrheit.
4 Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
Mitten unter Löwen ist meine Seele, unter Flammensprühenden liege ich, unter Menschenkindern, deren Zähne Speere und Pfeile, und deren Zunge ein scharfes Schwert ist.
5 Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
Erhebe dich über die Himmel, o Gott! über der ganzen Erde sei deine Herrlichkeit!
6 Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
Ein Netz haben sie meinen Schritten bereitet, es beugte sich nieder [O. er [der Feind] beugte nieder] meine Seele; eine Grube haben sie vor mir gegraben, sie sind mitten hineingefallen. (Sela)
7 Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
Befestigt [O. fest; vergl. Ps. 108,1-5] ist mein Herz, o Gott, befestigt [O. fest; vergl. Ps. 108,1-5] ist mein Herz! ich will singen und Psalmen singen. [Eig. singspielen]
8 Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
Wache auf, meine Seele! [Vergl. Ps. 7,5;16,9] wachet auf, Harfe und Laute! ich will aufwecken die Morgenröte.
9 Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
Ich will dich preisen, Herr, unter den Völkern, will dich besingen unter den Völkerschaften.
10 Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
Denn groß bis zu den Himmeln ist deine Güte, und bis zu den Wolken deine Wahrheit.
11 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.
Erhebe dich über die Himmel, o Gott! Über der ganzen Erde sei deine Herrlichkeit!
