< Zsoltárok 57 >
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
Au chef des chantres. “Ne détruis pas.” Hymne de David. Lorsqu’il se réfugia dans la caverne, poursuivi par Saül. Aie pitié de moi, ô Dieu, aie pitié de moi! Car en toi mon âme cherche un refuge; Je cherche un refuge à l’ombre de tes ailes, Jusqu’à ce que les calamités soient passées.
2 Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
Je crie au Dieu Très-Haut, Au Dieu qui agit en ma faveur.
3 Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
Il m’enverra du ciel le salut, Tandis que mon persécuteur se répand en outrages; (Pause) Dieu enverra sa bonté et sa fidélité.
4 Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
Mon âme est parmi des lions; Je suis couché au milieu de gens qui vomissent la flamme, Au milieu d’hommes qui ont pour dents la lance et les flèches, Et dont la langue est un glaive tranchant.
5 Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
Élève-toi sur les cieux, ô Dieu! Que ta gloire soit sur toute la terre!
6 Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
Ils avaient tendu un filet sous mes pas: Mon âme se courbait; Ils avaient creusé une fosse devant moi: Ils y sont tombés. (Pause)
7 Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
Mon cœur est affermi, ô Dieu! Mon cœur est affermi; Je chanterai, je ferai retentir mes instruments.
8 Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
Réveille-toi, mon âme! Réveillez-vous, mon luth et ma harpe! Je réveillerai l’aurore.
9 Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
Je te louerai parmi les peuples, Seigneur! Je te chanterai parmi les nations.
10 Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
Car ta bonté atteint jusqu’aux cieux, Et ta fidélité jusqu’aux nues.
11 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.
Élève-toi sur les cieux, ô Dieu! Que ta gloire soit sur toute la terre!