Zsoltárok 57
1 A karmesternek. Ne ronts szerint. Dávidtól dal. Midőn Sául elől a barlangba szökött. Kegyelmezz nekem, Isten, kegyelmezz nekem, mert benned menedéket keresett a lelkem, és szárnyaid árnyékába menekülök, míg el nem vonul a veszedelem.
Malooy ka kanako, Oh Dios, malooy ka kanako; Kay ang akong kalag midangup diha kanimo: Oo, sa landong sa imong mga pako modangup ako, Hangtud nga kining mga kagulanan managpangagi.
2 Felkiáltok Istenhez, a legfelsőhöz, Istenhez, ki végez felőlem.
Magatu-aw ako sa Dios nga Hataas Uyamut, Sa Dios nga nagabuhat sa tanang mga butang alang kanako.
3 Lenyúl az égből és megsegít – káromolt a reám lihegő, Széla – küldi Isten az ő szeretetét és igazságát.
Siya magapadala gikan sa langit, ug magaluwas kanako, Sa diha nga ang buot motukob kanako magabiay-biay; (Selah) Ang Dios magapadala sa iyang mahigugmaong-kalolot ug sa iyang kamatuoran.
4 Lelkem oroszlánok közt van, feküdnöm kell lángolók közt; emberfiak ők, kiknek fogai dárda és nyilak, és nyelvök éles kard.
Ang akong kalag ania sa taliwala sa mga leon; Nagahigda ako sa taliwala kanila nga mga gisugniban sa kalayo, Bisan sa mga anak sa tawo kang kansang mga ngipon maoy mga bangkaw ug mga udyong, Ug ang ilang dila maoy usa ka mahait nga espada.
5 Emelkedjél az egek fölé, Isten, az egész föld fölé dicsőségeddel!
Igatuboy ka, Oh Dios, ibabaw sa mga langit; Sa ibabaw sa tibook nga yuta ibutang ang imong himaya.
6 Hálót készítottek lábaimnak, legörnyesztették lelkemet; vermet ástak előttem beléje estek. Széla.
Nanag-andam (sila) ug pukot alang sa akong mga lakang; Gipaumod ang akong kalag: Nanagkalot (sila) ug usa ka gahong sa atubangan ko; Sa kinataliwad-an niana, nangahulog (sila) sa ilang kaugalingon. (Selah)
7 Szilárd a szívem, oh Isten, szilárd a szívem, hadd énekelek, hadd zengek!
Malig-on na ang akong kasing-kasing, Oh Dios, malig-on na ang akong kasingkasing: Magaawit ako, oo, magaawit ako ug mga pagdayeg.
8 Ébredj, méltóságom; ébredj lant és hárfa! Hadd ébresztem a hajnalt!
Pagmata, Oh himaya ko; pagmata, salterio ug alpa: Ako sa akong kaugalingon magamata gayud sayo sa kabuntagon.
9 Magasztallak téged népek közt, Uram, zengek neked a nemzetek közt.
Magahatag ako ug mga pasalamat kanimo, Oh Ginoo, taliwala sa mga katawohan: Magaawit ako ug mga pagdayeg kanimo sa taliwala sa mga nasud.
10 Mert nagy az egekig szereteted és a felhőkig igazságod.
Kay ang imong mahigugmaong-kalolot daku ngadto sa mga langit, Ug ang imong kamatuoran hangtud sa mga langit.
11 Emelkedjél az egek fölé, oh Isten; az egész föld fölé dicsőségeddel.
Igatuboy ka, Oh Dios, sa ibabaw sa mga langit; Sa ibabaw sa tibook nga yuta ibutang ang imong himaya.
