Zsoltárok 56

1 A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

Dāvida sirds dziesma dziedātāju vadonim, pēc: „mēmais balodis svešumā“; kad Fīlisti Gatā viņu bija saņēmuši. Apžēlojies par mani, ak Dievs, jo cilvēki mani grib aprīt; cauru dienu pretinieks mani apbēdina.

2 Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

Mani ienaidnieki cauru dienu mani grib aprīt, jo daudz ir, kas man pretī stāv lepnībā.

3 A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

Baiļu dienā es uz Tevi paļaujos.

4 Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

Iekš Dieva es slavēšu Viņa vārdu, es paļaušos uz Dievu un nebīšos; ko miesa man darīs?

5 Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

Cauru dienu tie pārgroza manus vārdus, visas viņu domas pret mani ir uz ļaunu.

6 Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

Tie turas kopā un glūn, tie apsargā manas pēdas, tā kā kas pēc manas dvēseles tīko.

7 Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

Vai tad tie ar tādu netaisnību izglābsies? Gāz zemē, ak Dievs, tos ļaudis iekš dusmības!

8 Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

Tu skaiti manas bēgšanas, saņem traukā manas asaras; vai tās nav Tavā grāmatā?

9 Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

Tad mani ienaidnieki griezīsies atpakaļ tai dienā, kad es saukšu; to es zinu, ka Dievs ir ar mani.

10 Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

Iekš Dieva es slavēšu to vārdu, iekš Tā Kunga es slavēšu to vārdu.

11 Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

Es paļaujos uz Dievu, es nebīšos; ko cilvēki man var darīt?

12 Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

Tev, Dievs, es esmu apsolījies, Tev es maksāšu pateicības upurus.

13 mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.

Jo Tu manu dvēseli esi izglābis no nāves, ir manu dvēseli no slīdēšanas, ka es priekš Dieva vaiga staigāju dzīvības gaismā.