< Zsoltárok 56 >

1 A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.
Psalmus In finem, Pro populo, qui a Sanctis longe factus est, David in tituli inscriptionem, cum tenuerunt eum Allophyli in Geth. Miserere mei Deus, quoniam conculcavit me homo: tota die impugnans tribulavit me.
2 Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.
Conculcaverunt me inimici mei tota die: quoniam multi bellantes adversum me.
3 A mely napon félnem kell, én te benned bízom.
Ab altitudine diei timebo: ego vero in te sperabo.
4 Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?
In Deo laudabo sermones meos, in Deo speravi: non timebo quid faciat mihi caro.
5 Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.
Tota die verba mea execrabantur: adversum me omnes cogitationes eorum, in malum.
6 Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.
Inhabitabunt et abscondent: ipsi calcaneum meum observabunt. Sicut sustinuerunt animam meam,
7 Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!
pro nihilo salvos facies illos: in ira populos confringes.
8 Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!
Deus, vitam meam annunciavi tibi: posuisti lacrymas meas in conspectu tuo, Sicut et in promissione tua:
9 Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.
tunc convertentur inimici mei retrorsum: In quacumque die invocavero te: ecce cognovi quoniam Deus meus es.
10 Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -
In Deo laudabo verbum, in Domino laudabo sermonem:
11 Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?
in Deo speravi, non timebo quid faciat mihi homo.
12 Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;
In me sunt Deus vota tua, quae reddam, laudationes tibi.
13 mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.
Quoniam eripuisti animam meam de morte, et pedes meos de lapsu: ut placeam coram Deo in lumine viventium.

< Zsoltárok 56 >