Zsoltárok 56

1 A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.