Zsoltárok 56

1 A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.

Au chef des chantres. Sur “Colombe des térébinthes lointains”. Hymne de David. Lorsque les Philistins le saisirent à Gath. Aie pitié de moi, ô Dieu! Car des hommes me harcèlent; Tout le jour ils me font la guerre, ils me tourmentent.

2 Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.

Tout le jour mes adversaires me harcèlent; Ils sont nombreux, ils me font la guerre comme des hautains.

3 A mely napon félnem kell, én te benned bízom.

Quand je suis dans la crainte, En toi je me confie.

4 Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?

Je me glorifierai en Dieu, en sa parole; Je me confie en Dieu, je ne crains rien: Que peuvent me faire des hommes?

5 Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.

Sans cesse ils portent atteinte à mes droits, Ils n’ont à mon égard que de mauvaises pensées.

6 Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.

Ils complotent, ils épient, ils observent mes traces, Parce qu’ils en veulent à ma vie.

7 Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!

C’est par l’iniquité qu’ils espèrent échapper: Dans ta colère, ô Dieu, précipite les peuples!

8 Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!

Tu comptes les pas de ma vie errante; Recueille mes larmes dans ton outre: Ne sont-elles pas inscrites dans ton livre?

9 Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.

Mes ennemis reculent, au jour où je crie; Je sais que Dieu est pour moi.

10 Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -

Je me glorifierai en Dieu, en sa parole; Je me glorifierai en l’Éternel, en sa parole;

11 Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?

Je me confie en Dieu, je ne crains rien: Que peuvent me faire des hommes?

12 Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;

O Dieu! Je dois accomplir les vœux que je t’ai faits; Je t’offrirai des actions de grâces.

13 mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.

Car tu as délivré mon âme de la mort, Tu as garanti mes pieds de la chute, Afin que je marche devant Dieu, à la lumière des vivants.