Zsoltárok 56
1 A karmesternek. Távoli néma galamb szerint. Dávidtól dal. Midőn elfogták őt a filiszteusok Gátban. Kegyelmezz nekem, Isten, mert lihegett rám ember, egész nap szorít engem harczoló.
Til Sangmesteren; til „den stumme Due i det fjerne‟ af David; „et gyldent Smykke‟, der Filisterne havde grebet ham i Gath.
2 Lihegtek meglesőim egész nap, mert sokan küzdenek ellenem nagyfennen.
Gud! vær mig naadig; thi et Menneske søger at opsluge mig, Stridsmanden trænger mig den ganske Dag.
3 A mely napon félnem kell, én te benned bízom.
Mine Fjender søge den ganske Dag at opsluge mig; thi de ere mange, som i Hovmod stride imod mig.
4 Isten által dicsérhetem igéjét, Istenben bízom, nem félek: mit tehet halandó nekem?
Paa den Dag, jeg frygter, forlader jeg mig paa dig.
5 Egész nap bántják dolgaimat, ellenem vannak mind az ő gondolataik, rosszra.
I Gud vil jeg prise hans Ord; jeg forlader mig paa Gud, jeg vil ikke frygte; hvad kan Kød gøre mig?
6 Összesereglenek, kémlelnek, sarkaimat lesik ők, a midőn lelkemre törtek.
Den ganske Dag fordreje de mine Ord; alle deres Tanker ere imod mig til det onde.
7 Jogtalanságért szabadulásuk legyen? Haragban döntsd le a népeket, Isten!
De holde sig sammen, de skjule sig, de tage Vare paa mine Fodspor, ligesom de have tragtet efter mit Liv.
8 Bujdosásomat te megszámláltad, tedd könnyemet tömlődbe! Nemde könyvedben vannak!
Skulde de undkomme ved deres Uretfærdighed? Gud! nedstød disse Folk i Vrede!
9 Akkor hátra fordulnak ellenségeim. a mely napon felkiáltok; ezt tudom: hogy Isten mellettem van.
Du har talt mine Landflygtighedsdage; gem mine Taarer i din Flaske; staa de ikke i din Bog?
10 Isten által dicsérhetem az igét, az Örökkévaló által dicsérhetem az igét! -
Da skulle mine Fjender vende tilbage paa den Dag, jeg raaber; dette ved jeg, at du er min Gud.
11 Istenben bizom, nem félek mit tehet ember nekem?
I Gud vil jeg prise Ordet; i Herren vil jeg prise Ordet.
12 Rajtam, oh Isten, fogadalmaid, hálaáldozatokat fizetek neked;
Jeg forlader mig paa Gud, jeg vil ikke frygte; hvad skulde et Menneske gøre mig?
13 mert megmentetted lelkemet a haláltól, nemde lábaimat is a taszítástól, hogy járhassak Isten előtt az élet világosságában.
Gud! Løfter til dig hvile paa mig, med Taksigelse vil jeg betale dig. Thi du friede min Sjæl fra Døden, ja, mine Fødder fra Fald, at jeg skal vandre for Guds Ansigt i de levendes Lys.
