Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Müzik şefi için - Telli sazlarla Davut'un Maskili Ey Tanrı, kulak ver duama, Sırt çevirme yalvarışıma!
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Dikkatini çevir, yanıt ver bana. Düşüncelerim beni rahatsız ediyor, şaşkınım
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
Düşman sesinden, kötünün baskısından; Çünkü sıkıntıya sokuyorlar beni, Öfkeyle üstüme üstüme geliyorlar.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Yüreğim sızlıyor içimde, Ölüm dehşeti çöktü üzerime.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Korku ve titreme sardı beni, Ürperti kapladı içimi.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
“Keşke güvercin gibi kanatlarım olsaydı!” Dedim kendi kendime, “Uçar, rahatlardım.
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Uzaklara kaçar, Çöllerde konaklardım. (Sela)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Sert rüzgara, kasırgaya karşı Hemen bir barınak bulurdum.”
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Şaşkına çevir kötüleri, ya Rab, karıştır dillerini, Çünkü kentte şiddet ve çatışma görüyorum.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Gece gündüz kent surları üzerinde dolaşırlar, Haksızlık, fesat dolu kentin içi.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Yıkıcılık kentin göbeğinde, Zorbalık, hile eksilmez meydanından.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Beni aşağılayan bir düşman olsaydı, Katlanabilirdim; Bana küstahlık eden bir hasım olsaydı, Gizlenebilirdim.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
Ama sensin, bana denk, Yoldaşım, yakın arkadaşım.
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Birlikte tatlı tatlı yarenlik eder, Toplulukla Tanrı'nın evine giderdik.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Ölüm yakalasın düşmanlarımı ansızın, Diri diri ölüler diyarına insinler; Çünkü içleri ve evleri kötülük dolu. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Bense Tanrı'ya seslenirim, RAB kurtarır beni.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Sabah, öğlen, akşam kederimden feryat ederim, O işitir sesimi.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Bana karşı girişilen savaştan Esenlikle kurtarır canımı, Sayısı çok da olsa karşıtlarımın.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Öncesizlikten bu yana tahtında oturan Tanrı, Duyacak ve ezecek onları. (Sela) Çünkü hiç değişmiyor Ve Tanrı'dan korkmuyorlar.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Yoldaşım dostlarına saldırarak Yaptığı antlaşmayı bozdu.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Ağzından bal damlar, Ama yüreğinde savaş var. Sözleri yağdan yumuşak, Ama yalın birer kılıçtır.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Yükünü RAB'be bırak, O sana destek olur. Asla izin vermez Doğru insanın sarsılmasına.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Ama sen, ey Tanrı, ölüm çukuruna atacaksın kötüleri, Günlerinin yarısını görmeyecek katillerle hainler; Bense sana güveniyorum.
