Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Pazljivo prisluhni moji molitvi, oh Bog in ne skrij se pred mojo ponižno prošnjo.
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Prisluhni mi in me usliši. V svoji pritožbi žalujem in zganjam hrup
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
zaradi glasu sovražnika, zaradi zatiranja zlobnega, kajti name mečejo krivičnost in z besom me sovražijo.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Moje srce znotraj mene je boleče zaskrbljeno in strahote smrti so padle name.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Strah in trepet sta prišla name in groza me je preplavila.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Rekel sem: »Oh da bi imel peruti kakor golobica! Kajti potem bi odletel proč in bi bil miren.
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Glej, potem bi odtaval daleč proč in ostal v divjini. (Sela)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Pospešil bi svoj pobeg pred vetrovnim viharjem in neurjem.«
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Uniči, oh Gospod in razdeli njihove jezike, kajti videl sem nasilje in prepir v mestu.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Dan in noč hodijo okrog po njegovih zidovih. Tudi vragolija in bridkost sta v njegovi sredi.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Zlobnost je v njegovi sredi. Prevara in zvijača ne odideta iz njegovih ulic.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Kajti ni bil sovražnik, ki me je grajal, potem bi to lahko prenesel. Niti ni bil, kdor me je sovražil, ki se je poveličal zoper mene, potem bi se skril pred njim.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
Toda bil si ti, človek, moj vrstnik, moj vodnik in moj znanec.
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Skupaj sva imela prijetno namero in družno hodila v Božjo hišo.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Naj se jih polasti smrt in naj hitro gredo dol v pekel, kajti zlobnost je v njihovih bivališčih in med njimi. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Kar se mene tiče, bom klical k Bogu in Gospod me bo rešil.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Zvečer, zjutraj in opoldan bom molil in glasno vpil. Slišal bo moj glas.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
V miru je osvobodil mojo dušo pred bitko, ki je bila zoper mene, kajti mnogo jih je bilo z menoj.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Bog bo slišal in jih prizadel, celó on, ki ostaja od davnine. (Sela) Ker nimajo sprememb, zato se ne bojijo Boga.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Svoje roke je iztegnil zoper tiste, ki so v miru z njim; prelomil je svojo zavezo.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Besede iz njegovih ust so bile bolj gladke kakor maslo, toda v njegovem srcu je bila vojna. Njegove besede so bile mehkejše kakor olje, čeprav so bile izvlečeni meči.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Svoje breme vrzi na Gospoda in on te bo podpiral. Nikoli ne bo dopustil, da bi bil pravični omajan.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Toda ti, oh Bog, jih boš zrušil v jamo uničenja. Krvoločni in varljivi ljudje ne bodo preživeli polovice svojih dni, jaz pa bom zaupal vate.
