Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Inclina ó Deus os teus ouvidos à minha oração, e não te escondas da minha súplica.
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Atende-me, e ouve-me: lamento na minha queixa, e faço ruído,
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
Pelo clamor do inimigo e por causa da opressão do ímpio: pois lançou sobre mim a iniquidade, e com furor me aborrecem.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
O meu coração está dolorido dentro de mim, e terrores da morte cairam sobre mim.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Temor e tremor vieram sobre mim; e o horror me cobriu.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Pelo que disse: Oh! quem me dera asas como de pomba! porque então voaria, e estaria em descanço.
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Eis que fugiria para longe, e pernoitaria no deserto (Selah)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Apressar-me-ia a escapar da fúria do vento e da tempestade.
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Despedaça, Senhor, e divide as suas línguas, pois tenho visto violência e contenda na cidade.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
De dia e de noite a cercam sobre os seus muros; iniquidade e malícia estão no meio dela.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Maldade há dentro dela: astúcia e engano não se apartam das suas ruas.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Pois não era um inimigo que me afrontava: então eu o houvera suportado: nem era o que me aborrecia que se engrandecia contra mim, porque dele me teria escondido.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
Mas eras tu, homem meu igual, meu guia e meu intimo amigo.
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Consultávamos juntos suavemente, e andavamos em companhia na casa de Deus.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
A morte os assalte, e vivos desçam ao inferno; porque há maldade nas suas habitações e no meio deles. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Porém eu invocarei a Deus, e o Senhor me salvará.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
De tarde e de manhã e ao meio dia orarei; e clamarei, e ele ouvirá a minha voz.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Livrou em paz a minha alma da peleja que havia contra mim; pois havia muitos comigo.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Deus ouvirá, e os afligirá, aquele que preside desde a antiguidade (Selah) porque não há neles nenhuma mudança, e portanto não temem a Deus
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Ele pôs as suas mãos naqueles que tem paz com ele: quebrou a sua aliança.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
As palavras da sua boca eram mais macias do que a manteiga, mas havia guerra no seu coração: as suas palavras eram mais brandas do que o azeite: contudo, eram espadas nuas.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Lança a tua carga sobre o Senhor, e ele te susterá: não permitirá nunca que o justo seja abalado.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Mas tu, ó Deus, os farás descer ao poço da perdição; homens de sangue e de fraude não viverão metade dos seus dias; mas eu em ti confiarei.
