Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Til sangmesteren; med strengelek; en læresalme av David. Vend øret, Gud, til min bønn, og skjul dig ikke for min inderlige begjæring!
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
Gi akt på mig og svar mig! Mine sorgfylte tanker farer hit og dit, og jeg må stønne,
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
for fiendens røst, for den ugudeliges undertrykkelse; for de velter elendighet over mig, og i vrede forfølger de mig.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Mitt hjerte bever i mitt bryst, og dødens redsler er falt på mig.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Frykt og beven kommer over mig, og forferdelse legger sig over mig.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Og jeg sier: Gid jeg hadde vinger som duen! Da vilde jeg flyve bort og feste bo.
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Se, jeg vilde flykte langt bort, jeg vilde ta herberge i ørkenen. (Sela)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Jeg vilde i hast søke mig et tilfluktssted for den rasende vind, for stormen.
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Opsluk dem, Herre, kløv deres tungemål! For jeg ser vold og kiv i byen.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Dag og natt vandrer de omkring den på dens murer, og elendighet og ulykke er inneni den.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
Fordervelse er inneni den, og undertrykkelse og svik viker ikke fra dens torv.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
For ikke er det en fiende som håner mig, ellers vilde jeg bære det; ikke er det min avindsmann som ophøier sig over mig, ellers vilde jeg skjule mig for ham;
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
men det er du, du som var min likemann, min venn og min kjenning -
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
vi som levde sammen i fortrolig omgang, som vandret til Guds hus blandt den glade høitidsskare.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Ødeleggelse komme over dem! La dem fare levende ned i dødsriket! For ondskap hersker i deres bolig, i deres hjerte. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Jeg vil rope til Gud, og Herren skal frelse mig.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Aften og morgen og middag vil jeg klage og sukke, så hører han min røst.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Han forløser min sjel fra striden imot mig og gir mig fred; for i mengde er de omkring mig.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Gud skal høre og svare dem - han troner jo fra fordums tid, (sela) dem som ikke vil bli anderledes, og som ikke frykter Gud.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
Han legger hånd på dem som har fred med ham, han vanhelliger sin pakt.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
Hans munns ord er glatte som smør, men hans hjertes tanke er strid; hans ord er bløtere enn olje, og dog er de dragne sverd.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Kast på Herren det som tynger dig! Han skal holde dig oppe; han skal i evighet ikke la den rettferdige rokkes.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Og du, Gud, skal støte dem ned i gravens dyp; blodgjerrige og falske menn skal ikke nå det halve av sine dager; men jeg setter min lit til dig.
