< Zsoltárok 55 >
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol )
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
