Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
Psalmus, in finem, In hymnis intellectus David. Exaudi Deus orationem meam, et ne despexeris deprecationem meam:
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
intende mihi, et exaudi me. Contristatus sum in exercitatione mea: et conturbatus sum
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
a voce inimici, et a tribulatione peccatoris. Quoniam declinaverunt in me iniquitates, et in ira molesti erant mihi.
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
Cor meum conturbatum est in me: et formido mortis cecidit super me.
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
Timor et tremor venerunt super me: et contexerunt me tenebrae:
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
Et dixi: Quis dabit mihi pennas sicut columbae, et volabo, et requiescam?
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
Ecce elongavi fugiens: et mansi in solitudine.
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
Expectabam eum, qui salvum me fecit a pusillanimitate spiritus, et tempestate.
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
Praecipita Domine, divide linguas eorum: quoniam vidi iniquitatem, et contradictionem in civitate.
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
Die ac nocte circumdabit eam super muros eius iniquitas: et labor in medio eius,
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
et iniustitia. Et non defecit de plateis eius usura et dolus.
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
Quoniam si inimicus meus maledixisset mihi, sustinuissem utique. Et si is, qui oderat me, super me magna locutus fuisset: abscondissem me forsitan ab eo.
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
Tu vero homo unanimis: dux meus, et notus meus:
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
Qui simul mecum dulces capiebas cibos: in domo Dei ambulavimus cum consensu.
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
Veniat mors super illos: et descendant in infernum viventes: Quoniam nequitiae in habitaculis eorum: in medio eorum. (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
Ego autem ad Deum clamavi: et Dominus salvabit me.
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
Vespere, et mane, et meridie narrabo et annunciabo: et exaudiet vocem meam.
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
Redimet in pace animam meam ab his, qui appropinquant mihi: quoniam inter multos erant mecum.
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
Exaudiet Deus, et humiliabit illos, qui est ante saecula. Non enim est illis commutatio, et non timuerunt Deum:
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
extendit manum suam in retribuendo. Contaminaverunt testamentum eius,
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
divisi sunt ab ira vultus eius: et appropinquavit cor illius. Molliti sunt sermones eius super oleum: et ipsi sunt iacula.
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
Iacta super Dominum curam tuam, et ipse te enutriet: non dabit in aeternum fluctuationem iusto.
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
Tu vero Deus deduces eos, in puteum interitus. Viri sanguinum, et dolosi non dimidiabunt dies suos: ego autem sperabo in te Domine.
