Zsoltárok 55
1 A karmesternek, hárfajátékon. Oktató dal Dávidtól. Figyelj, oh Isten, imámra, ne húzódj el könyörgésemtől!
ダビデうたのかみに琴にてうたはしめたる教訓のうた 神よねがはくは耳をわが祈にかたぶけたまへ わが懇求をさけて身をかくしたまふなかれ
2 Figyelmezz rám és hallgass meg engem, erőlködöm panaszomban és nyögök:
われに聖意をとめ 我にこたへたまへ われ歎息によりてやすからず悲みうめくなり
3 az ellenség szavától, a gonosznak szorítása miatt; mert jogtalanságot zúdítanak reám, és haraggal gyűlölnek engem.
これ仇のこゑと惡きものの暴虐とのゆゑなり そはかれら不義をわれに負せ いきどほりて我におひせまるなり
4 Szívem reszket én bennem, s halálos ijedelmek estek reám;
わが心わがうちに憂ひいたみ死のもろもろの恐懼わがうへにおちたり
5 félelem és remegés jön belém, s elborít a borzadály.
おそれと戦慄とわれにのぞみ甚だしき恐懼われをおほへり
6 Mondtam: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak, repülnék és megpihennék;
われ云ねがはくは鴿のごとく羽翼のあらんことを さらば我とびさりて平安をえん
7 íme, messze elbujdosnék, megszállnék a pusztában! Széla.
みよ我はるかにのがれさりて野にすまん (セラ)
8 Oda sietnék, a hol menedékem van rohanó szél elől, vikar elől.
われ速かにのがれて暴風と狂風とをはなれん
9 Rontsd meg, Uram, oszlasd meg nyelvüket, mert erőszakot és viszályt láttam a városban:
われ都のうちに強暴とあらそひとをみたり 主よねがはくは彼等をほろぼしたまへ かれらの舌をわかれしめたまへ
10 Nappal és éjjel körüljárják azt falain; jogtalanság és baj van ő benne.
彼等はひるもよるも石垣のうへをあるきて邑をめぐる 邑のうちには邪曲とあしき企圖とあり
11 Veszedelem van ő benne s nem mozdul el piaczáról elnyomás és csalárdság.
また惡きこと邑のうちにあり しへたげと欺詐とはその街衢をはなるることなし
12 Mert nem ellenség gyaláz engem, azt elviselném, nem gyűlölőm fenhéjázott ellenem, ő előle elrejtőzném;
われを謗れるものは仇たりしものにあらず もし然りしならば尚しのばれしなるべし 我にむかひて己をたかくせし者はわれを恨みたりしものにあらず若しかりしならば身をかくして彼をさけしなるべし
13 hanem te magamféle ember, társam és meghittem,
されどこれ汝なり われとおなじきもの わが友われと親しきものなり
14 a kivel együtt édesen tanakodtunk, Isten házába jártunk a sokadalom közt.
われら互にしたしき語らひをなし また會衆のなかに在てともに神の家にのぼりたりき
15 Rontson rájuk a lialál, szálljanak le az alvilágba elevenen; mert gonoszságok vannak lakukban, belsejükben. (Sheol h7585)
死は忽然かれらにのぞみ その生るままにて陰府にくだらんことを そは惡事その往處にありその中にあればなり (Sheol h7585)
16 Én az Istenhez kiáltok fel, és az Örökkévaló megsegít engem.
されど我はただ神をよばんヱホバわれを救ひたまふべし
17 Este és reggel és délben panaszkodom és nyögök, és ő hallotta szavamat;
夕にあしたに昼にわれなげき且かなしみうめかん ヱホバわが聲をききたまふべし
18 kiváltotta békében lelkemet, az ellenem viselt harczból, mert sokan voltak ellenem.
ヱホバは我をせむる戦闘よりわが霊魂をあがなひいだして平安をえしめたまへり そはわれを攻るもの多かりければなり
19 Meghallja Isten és lealázza őket, az ősidőben trónoló — Szelá – kik számára nincsen változás és nem félték Istent.
太古よりいます者なる神はわが聲をききてかれらを惱めたまべし (セラ) かれらには変ることなく神をおそるることなし
20 Kinyújtotta kezeit meghittjeire, megszentségtelenítette szövetségét.
かの人はおのれと睦みをりしものに手をのべてその契約をけがしたり
21 Simább a vajnál szája, de harc a szíve; lágyabbak szavai az olajnál, de azok kirántott kardok.
その口はなめらかにして乳酥のごとくなれどもその心はたたかひなり その言はあぶらに勝りてやはらかなれどもぬきたる劍にことならず
22 Vesd az Örökkévalóra terhedet, ő majd eltart téged; nem engedi soha tántorogni az igazat!
なんぢの荷をヱホバにゆだねよさらば汝をささへたまはん ただしき人のうごかさるることを常にゆるしたまふまじ
23 Te pedig, Isten, leszállítod őket a verem gödrébe; vérontás és csalárdság emberei napjaik felét sem érik el, de én bízom benned.
かくて神よなんぢはかれらを亡の坑におとしいれたまはん血をながすものと詭計おほきものとは生ておのが日の半にもいたらざるべし 然はあれどわれは汝によりたのまん
